Oszika vagyok, kisteknőc, és tegnap volt a névnapom, pedig nem is tudtam, hogy a kisteknőcöknek névnapjuk is van. Az első névnapi jutalmam az volt, hogy kijöttem a büntiből, amit Papitól kaptam, mert illetlen voltam vele szemben. Mondjuk a Papi nagyon szép és fiatal, ezt mindenképpen el szeretném mondani, és ha nagy leszek akkor olyan szeretnék lenni mint ő. Vagy a Materazi. De inkább mint a Papi, mert akkor nem leszek megint büntiben.
A második névnapi jutalmam az volt, hogy kaptam saját blogost! Ennél szebb jutalmat el sem tudtam volna képzelni. Rólam van elnevezve, úgy hívják, hogy Oszika. A Papi megígérte, hogy az eddigi írásaimat oda is átrakja, de aztán este már azt mondta, hogy faszért nem tudja egyszerűen átlinkelni a cuccost. Ezt azért mondta, mert ő beszélhet csúnyán.
A blogosomon szép ceruzák vannak, meg én is.
Aztán tegnap még volt a nagy mosdatás is. Hát az nagyon izgi volt! Előtte kicsit felvehettem a Mami egyik napszemüvegét, kicsit lazulni. Mondjuk kicsit nagy volt rám, de Mami azt mondta trendises vagyok. Vagy mi.
Aztán bementünk a fürdőszobába. Oda ritkán szoktam menni,
csak ha Papi bevisz, mint amikor a németeknek belőttük a gólt a hosszabbításban
és nem nézhettem az ismétlést. Aztán a papi rárakott a mosógépesre és én nagyon
megijedtem, hogy ha engem ebbe beleraknak akkor mi lesz.
Mondjuk ki látott már kisteknőcöt mosógépben mosdatni, de tényleg? El is kezdtem kicsit sipákolni, mire Papi azt mondta, hogy Oszkár, senki sem kerülheti el a végzetét. Erre picit bekakiltam. Meg mondtam, hogy én inkább azért elkerülném. Erre a Mami megragadott és odarakott a mosógéphez. Pedig a Mamiban én úgy bíztam…
Nadeviszont a mosógép ajtaja be volt csukva, úgyhogy kicsit beütöttem a popimat, és vártam, hogy akkor most mi lesz. Mondjuk senkinek nem kívánom ezt az érzést. Olyan, mint amikor Papiék az autó tetején hagytak minket Amerikásban.
Mi lett volna, persze beleraktak. Eléggé meg voltam mondjuk ijedve.
Itt szeretném elmondani, csak halkan, hogy ha majd a Papinak névnapja lesz, akkor remélem őt is belerakják egy mosógépbe. Nem bosszúból, hanem mert nekem végig azt mondta, ne aggódj Oszkár, jó lesz. Meg vigyorgott is. Mondjuk én nagyon szeretem a Papit, sose mondanék rá rosszat, mert akkor megint bünti, de mondjuk nem vicces dolog kisteknőcöket mosógépbe rakni. Valami ombúcmanót is emlegetett a Papi, hogy nála tiltakozzak. Ha esetleg ez az ombúcmanó olvasná a blogosomat, kérném, hogy szóljon már, hogy mi van.
Aztán persze kiderült, hogy nem is, mert a mosdóba a Mami megcsinálta nekem a fürdővizemet, habbal, meg valami vanissal. Mondjuk a Mamit imádom a legjobban. Jobban, mint a négereket.
Először csak a buksimat raktam bele, aztán a popimat is.
Aztán jött a pancsi. Hát az nagyon jó volt. Paoló mögöttem drukkolt.
Utána az arcomra is kaptam zuhanyt. Papi azt mondta, hogy a japán nindzsa-teknőcök is így csinálják. Sőt állítólag a salakmotorosok is. Erről azért még megkérdezem a Marci bácsit.
Aztán Papi azt mondta, Oszika, most megkeféllek. Ekkor megnyugodtam, mert kifigyeltem, hogy ha a Papi haragos, akkor Oszkárnak szólít, ha meg nem, akkor Oszikának. Az ilyen kifigyelések szerintem nélkülözhetetlenek a kisteknőcök túléléséhez.
Aztán a kefélés után kicsit lazulhattam. Mondtam is a Maminak, hogy játékállatot nem lehetne-e behozni a mosdóba, erre behozta a Papi műanyag libáját. Hát én nem is tudom. Ha a Papinak ilyen játékai voltak kiskorában, akkor elég sok mindent értek már. (Oszkár, figyelek!) Úgy értem szép egy liba volt, na. Egy csoportképet azért csináltunk, hamár.
Utána jött a facsarás, hát az szörnyű volt. A sapim is majd leugrott rólam, sőt, esküszöm, a liba is rajtam röhögött, pedig csak játékliba. Elég ciki volt, mondjuk.
Ezzel véget ért a mosdatás. Mami még berakott egy törcsibe, és utána már csak bambultam. Kicsit lazultam is, de főleg bambultam.
El kell, hogy mondjam, hogy titokban arra számítottam, hogy kapok majd valami algásat névnapomra, vagy valami. Ez a mosdatás dolog azért nem az igazi. Igaz, a Papi szerint Bazsi bácsi például ezt naponta csinálja, mondjuk facsarás nélkül. Úgy könnyű! A facsarás a legrosszabb. Ha nagy leszek, egészen más fogok erre mondani, mert akkor majd beszélhetek csúnyán. Mondjuk a Papi azt mondta, hogy ha minden jól megy, akkor jövőre a névnapomon már néger kislányokkal pancsizhatok együtt. Igaz a Mami meg azt mondta, hogy annyira jól azért nem fog menni. Mondjuk ha néger kislányok is olvassák a blogosomat, akkor én szívesen várom őket egy pancsira. Igazából a névnapomat sem kell megvárni. Megoldjuk másképp. Vagy mi.
